Felvetted a páncélodat?
Előkaptad a kardodat és lekiabáltad a másik fejét?
A férjed, feleséged is visszatrompfolt szintén harci díszben? Rendben, akkor legalább azt tudod, hogy most harc van.
Bizony, néha ez az egy biztos csak. A harc.
És ha csend van és hullaszag?
Ok, akkor egyikünk vagy mindketten visszahúzódtunk sebet nyalogatni, sérelmet feldolgozni. Mely utóbbi úgyis ritkán sikerül egyedül. Merthogy kell hozzá a másik…
És ha csak hullaszag van?
Ha úgy támadunk, hogy védekezünk és úgy védekezünk, hogy támadunk?
De a mi családunkban nyíltan nem harcolunk, nyíltan nem vonulunk csak úgy ki.Hiszen nálunk senki sem kiabál… Mi nem veszekszünk…nem bántjuk egymást, jók vagyunk a másikhoz, nem hagyunk senkit cserben. Ugye?
Akkor mégis hogyan hatnak a passzív-agresszív mondatok? Észrevétlenül.
-Imádlak, de ez a ruha annyira furán áll neked, inkább vegyél fel valami mást a ma esti céges vacsorára. Tudod, a főnököm kényes az ilyesmire.
-Ki mondta, hogy beszél a szerelővel? Én nem. Rosszul emlékszel, egyre romlik a memóriád.
-Jó lenne, ha észrevennéd, hogy egy kicsit sokat engedsz meg magadnak.
-Milyen anya az, aki elmegy fánkozni a barátnőivel és nincs itthon meleg kaja a gyereknek?
-Nem tudsz jobbat kitalálni annál, minthogy lógatod a lábadat, mikor én kilehelem a lelkemet takarítás közben? Erről szól az egész életem, az itthoni robotról, csak senki észre sem veszi.
-A Gyuszi egy nagy csokor virágot is vett az aranynyaklánc mellé Margónak a szülinapjára és már le is foglalta a nyaralásukat Törökországba. Végülis van még idő nyárig, csak szólok, mert fogynak a jó helyek.
-Drágám, bírd ki nevetés nélkül, amíg nem lesz kész az új műfogsorod, mindenki minket néz.
Sssssszzzzzz…. sssszzzzz… a manipuláció kígyója ott tekergőzik a lábunk között.
Ártatlannak tűnő mondatok, de mérgezőbbek bárminél: kritika, tagadás, a felelősség áthárítása, hibáztatás, bűntudatkeltés, befolyásolás, érzéketlenség humorba csomagolva.
Becses arzenál.
Az a bizonyos plusz egy piros hetes, ami garantáltan mindent visz.
Legtöbben az egész életüket leélik úgy, hogy észre sem veszik, mitől romlott meg a kapcsolatuk társukkal, gyermekükkel, szüleikkel, barátaikkal.
