Ha tényleg érdekel az életutam
és hogy ki vagyok…
Wesselyné Kupi Ildikónak hívnak, Vasváron élek. Ide jártam általános iskolába, itt vannak a gyökereim: itt ismerem a fákat, az utcaköveket, tudom, hogy hol milyen színű az ég, ha vihar lesz.
Büszke vagyok rá, hogy a patinás, kissé Matula-szerű, kőszegi Jurisich Gimnáziumban tanultam és csak bele kell lapoznom egy Harry Potter-kötetbe, azonnal felelevenednek a kollégiumi élményeim. Az egyetemet Szegeden végeztem: történelmet, német nyelv és irodalmat, általános és alkalmazott nyelvészetet valamint orientalisztikát hallgattam. Így tán érthető, ha munkám során a nyugati gondolkodás rendíthetetlennek tűnő szikláin állva a keleti világlátáshoz való szemüveget is felveszem néha magamra.
Az egyetemi időszak alatt egy évig az angliai Delrow House gondozóközpontban dolgoztam, ahol speciális igényű felnőttek nevelése és oktatása valamint családban történő ellátása volt a feladatom. Nagy megpróbáltatás volt idegen környezetben gondoskodni Down-szindrómával vagy más mentális teherrel küzdő emberekről – ugyanakkor életem meghatározó élménye lett ez a tapasztalás.
Pedagógus végzettségem megszerzése után középiskolai tanárként kezdtem a pályámat a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban. Hálás vagyok, hogy a diákjaim nem tették könnyűvé a munkámat, így meg kellett tanulnom motiválni őket, ha magam is motivált akartam maradni. Biztos vagyok benne, hogy nincs rossz nebuló, csak olyan oktató, aki éppen nem találja a diákja felé vezető utat.
A 90-es évek közepe a nagy gazdasági-politikai változások ideje volt, folyamatosan éreztem annak hiányát, hogy a gazdasági élet összefüggéseinek ismerete nélkül nehéz értelmezni a világot. Éltem a lehetőséggel és az angliai Abingdon College-ban HR ismereteket, európai uniós jogot, pénzügyi ismereteket tanultam.
Első gyermekem születése után 21 éven át dolgoztam egy ismert multinacionális vállalat jogutód cégeinél HR és különböző szakmai területeken: toborzásban, kiválasztásban, személyügyi adminisztrációban, gazdálkodásban, üzleti tervezésben. Voltam középvezető, felsővezető, tudom, hogy milyen stressztől és felelősségtől összeszorult gyomorral lefeküdni nap mint nap. Másnapra pedig kötelezően újjászületni, mint a főnixmadár. Akár beteg a gyerek, akár nem…Ugyanakkor ismerem azt az érzést is, amikor egy emberként, igazi csapatként dolgozunk olyan ügyfelekért, akik értékelik a feladat iránti elkötelezettségünket. Élvezem, amikor stratégiával, fejlesztéssel foglalkozhatok: lelkesít, ha új módszereket, megoldásokat próbálhatok ki és a munkatársaimmal közösen alkotunk, járunk be ismeretlen utakat. Szerencsés vagyok, mert folyamatosan módom volt új ismeretekre, tapasztalatokra szert tenni és azokat megoszthattam másokkal trénerként, mentorként, coachként.
Különösen foglalkoztat a krízisek, traumák világa, érdekel mind a szervezetek, vállalatok, mind pedig az egyének életében betöltött szerepük – második diplomámat ennek a területnek a megismerésével, kutatásával szereztem.
Legutolsó munkahelyi megbízatásom után úgy döntöttem, hogy a jövőben szervezetek vezetése helyett inkább az egyes emberek támogatására, fejlesztésére helyezem a hangsúlyt.
Szívügyem, hogy ha valamilyen tudásra szert teszek, azt alkalmazzam és átadjam másoknak. Ha megkaptam, a felelősséget is megkaptam vele, hogy továbbadjam. Nem érdemlem, ha csak megtartom magamnak.
Hiszek abban, hogy mindannyian fejleszthetők vagyunk és hogy fejlődésünk hatását, eredményét elsősorban az emberi kapcsolatainkon tudjuk lemérni. Ha azok kielégítően működnek, mindnyájunk megelégedésére, akkor nagy valószínűséggel a munkánkban is jól fogunk teljesíteni. Fordítva ez már kevésbé igaz.
Amikor valakihez kapcsolódunk, egy új, közös mintázatot hozunk létre egymással. Ezért fontos célom az ügyfelemmel való közös munka során, hogy a kliensből előhozzak egy számára és a környezete számára is kielégítő működést. Úgy, hogy ő is megélhesse, megtapasztalhassa, milyen felszabadító érzés jól működni.
Nemcsak dühöngeni, nemcsak mérgelődni, hibáztatni, harcolni. Ehhez alázatra van szükség a részemről valamint engedély a klienstől, hogy bepillantást nyerhessek a világába és megmutathassam: a potenciál benne van. Nekem a legjobbat kell kihoznom belőle. Nem mehet úgy haza, ahogy jött… úgy menjen haza, hogy jól érzem magam, amikor úgy viselkedem, hogy az nekem és másoknak is jó.
Ebbe bizony, energiát kell fektetni, ezért erőfeszítést kell tenni: cégvezetőnek, eladónak, kamionsofőrnek, kismamának. Nos, itt jön elő a velem való munka nehéz oldala: eredmény-centrikus vagyok. Szelíden, de határozottan.
Megnéztem az Ali Expressen, nem kapható univerzális fejlesztő csodatölcsér különböző méretű fejek búbjára. Ezért nagyra értékelem, ha közös munkával érünk el célokat.
Bízom benne, hogy olyan embert keresel, amilyen én vagyok és én is olyan emberrel találkozom a személyedben, akire a saját fejlődésemhez is most éppen szükségem van.